Egy téli vers
Hallgasd figyelmesen a téli szelet,hisz dalolva rezeg, nem keveset,
mi szólan belőle? Nem érti azt senki se meg,
de olykor beleharsan egy-egy madár éneke.
Ugató, panaszos kutyák morcosan beszélnek,
hangjuk messzire szakad a ködvetésben.
S önző emberek moraja megbontja rendet,
bár a természetnek mit se jelentenek.
Hulló hó fehér rétege föltölti a tájat,
melyen bomló kép vetült, őszi sugallat,
továbbmenve már fagyosan simogat:
A felleg viharaival alant tomboltat.
Mintha készülő dicséret zengne lentre,
mintha a természet így mondá rendre:
"Vége, vége lett egy újabb évnek,
búcsúzóul reája tiszta leplet terítek!"
Hogy utána kibontva e leplet,
egy még szebb tavasz beköszönhet.
Hogyha lassan újra is kél az élet,
az a tél nélkül meg sem történhet!
Kulik Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése